Élősködnek… tehát vannak!
A hideg sötét téli estéken sokat ábrándoztunk arról, hogy kedvenceink az elkövetkező tenyészidőszakban milyen jó utódokkal fognak bennünket megajándékozni. A sikeres párba állítás után a madarak letojtak, s elkezdték a 19-21 napig tartó költést. A fürdetéseknek köszönhetően galambjaink nyugodtan ülik az első tojásokat. No de meddig?
Sajnos, szinte mindenütt megjelennek az élősködők. Ezek a hívatlan látogatók megkeserítik a galambász de legfőképpen a madarak mindennapjait. Szívnak, rágnak, élősködnek! Kedvenceink nyugtalanok, a jól induló költési szezon egyre gyatrább eredményeket produkál. A nagyobb testű madaraknál (kisebb fertőzöttség esetén) kevésbé észrevehető az élősködők jelenléte, kisebb testű galamboknál bizony már könnyebben okozhatnak komoly gondokat. Sokszor hallom „tenyésztőktől”, hogy: „Én mindent megadok nekik, mindig beporzom a galambot PIRETRINNEL, és természetesen minden héten fürdetem őket”.
Biztos mindent? Azok az élősködők, melyek galambjainkat megtámadják, csak részben fogékonyak a szer hatóanyagára, ráadásul a tollazat közé felvitt por hatóanyaga a fürdetés hatására veszít hatékonyságából.
De mi ellen is kell védekeznünk! Madarainkat külső- (ektoparaziták) és belső élősködők (endoparaziták) támadják meg. A külső élősködők között a rühatkák, a tollatkák és a tolltetvek a leginkább érdekesek a galambászok számára. Az atkáknál két fajta a galambatka (Argas Columbarum) és a madártetűatka (Argas persicos) amire figyelmet kell fordítanunk. Ezen élősködők ellen a galambház fertőtlenítése parazitaölő szerekkel megfelelő védelmet biztosíthat. A tollatkák azok, melyek sok kellemetlenség okozói a tenyészidőszakban.
Ezek között említhetjük meg :
· vörös madártetűatkát (vératka): éjszakánként keresi fel a gazdaállatot, nap közben a dúc repedéseiben húzódik meg.
· Tollatkák: evezőtollak és kormánytollak alsó részét kedvelik
· Tollcséveatka: mint neve is mutatja, a tollcsévében élősködnek, vedlés alkalmával az új tollba telepednek
· Meszes lábú atkák: Tollatlan láb bőrében találhatóak
· Légzsákatkák
· Rühatkák
A vörös madártetű atkán kívül a többi atkafaj fertőzöttség mindig galambról galambra terjed.
A tolltetvek (Columbicola columbae) a tollakból és a bőrpikkelyekből táplálkoznak, közülük néhányan vért is szívnak. A galamboknál 11 féle különböző tolltetűfajtát ismernek. A tetvek a petéket a tollszárra rakják, melyek 7 nap után kikelnek, s 3 hét elteltével már kifejlett tolltetvekként a nőstények (kb 120 000) petét raknak le.
Foto: Kürtösi
Láthatjuk, hogy az élősködők a nap minden szakában kedvenceinket zaklatják, vérüket szívják, bőrüket irritálják. Nem csoda, ha a költés alatt a madarak nyugtalanok lesznek. Nem ülik vagy törik a tojásokat, valamint a már kikelt fiatalokat sem kellő odaadással gondozzák. Erős fertőzöttség esetén a fészekben lévő fiatalok legyengülnek és elpusztulnak.
Foto: Kürtösi
A fertőzött területeket vizsgálva láthatjuk, hogy a sokak által használt piretrin tartalmú készítmények csak rövid ideig tudják hatásukat kifejteni. A petékre és a bőr alatti részeken, tollcsévében élő atkákra viszont teljesen hatástalanok. Természetesen ez a hatóanyag hasznos segítője a galambásznak, de az élősködők nagy része vígan szaporodik alkalmazása mellett!
Jómagam ivermectin tartalmú készítményt használok az említett élősködők távoltartására. Alkalmanként 2-3 cseppet kell a galamb bőrére csepegtetni, erős fertőzöttség esetén érdemes 2 hét múlva újra kezelni az állományt, aztán már elegendő 3 havonta a kezelés megismétlése! Nem gond a fürdetés sem, hiszen a folyamatosan kikelő atkák, tetvek a galamb szervezetében felszívódott ivermectinnek köszönhetően elpusztulnak. Ami nagyon fontos, hogy a galambok szervezetében lévő atkákra is hatékony ellenszer! Az összes madarat kezeljük le, hiszen így lehetünk a leghatékonyabbak, valamint ügyeljünk a dúc fertőtlenítésére is. Alkalmazása után javaslom vitaminkészítmény adagolását, szükség esetén külön B vitamin pótlását. A piacon számtalan ivermectint tartalmazó készítmény található, galambjaink s a magunk érdekében használjuk ezeket a szereket. Nem kell szégyenkeznünk, ha megkérdezzük állatorvosunkat, hogy mit használjunk! Azért már inkább, ha a kiállításokra tetves, atkás madarakat viszünk, s bizonyítványunkat azzal magyarázzuk, hogy: ”olyan galamb nincs, amiben nincs tetű”! De mennyi és meddig…. !
Ebben a cikkben csak a külső élősködőket vizsgáltuk, a következő számban a belső élősködőkkel fogunk foglalkozni. Ügyeljünk madarainkra, kis befektetéssel hosszú távú védelem érhető el!
Kint is, bent is … Élősködnek, tehát vannak.
Az elmúlt számban a külső élősködőket vizsgáltuk meg, most a belső endoparazitákat vesszük nagyító alá.
A madarakon a külső élősködők elleni védekezés elvégzése után a galambász a székében hátradőlve konstatálja magában, hogy minden rendben! A galambokban nincs tolltetű, atka, a dúcot kitakarítva, lefertőtlenítve vehették birtokba a kedvencek.
A külső élősködők elleni védekezéssel sajnos még nem oldottunk meg mindent! Madaraink nyugalmát, egészségüket a belső élősködők rendíthetetlenül károsítják. Bizonyos élősködők nem csak szívnak, de salakanyagaik méreganyagokat is tartalmazhatnak, melyek akár toxikusak is lehetnek. A belső élősködők között a bélférgeket említhetjük elsősorban.
Galambjainkra az:
- Orsóféreg,
- Hajszál- (fonál) féreg,
- Szalagféreg,
- Galandféreg kártétele jelent veszélyt.
A belső élősködők sorát nem zárhatjuk le ezeknek a férgeknek az említésével. Ebbe a csoportba tartoznak a kokcidiózis kialakulásáért felelős coccidiumok (kokcidiumok), valamint a „sárgagomb” betegség kialakulásáért felelős trichomonas gallinae egysejtű ostoros parazita.
Az orsóférgekkel a galambállományok kb 20 %-a fertőzött. A galamb bélrendszerében élő-élősködő férgek olykor olyan nagy számban találhatóak meg, hogy a bélrendszer egyes szakaszait teljesen kitöltik. Kártételül elsősorban a tápanyagok elszívásában tapasztalható, de a salakanyagaik méregtartalmával jelentős, sokszor végzetes kimenetelű károkat okozhatnak. A kifejlett orsóférgek kb 5 cm hosszúak, a nőstények több százezer petét képesek lerakni. Ezek a peték annyira kicsik, hogy csak mikroszkóp alatt ismerhetőek fel. Fontos megjegyezni, hogy a galamb székletével távozó petéknek kb két hétig a galamb szervezetén kívül, levegővel érintkezve kell fejlődniük. Csak ezután képesek újra fertőzni a peték. Azokból a petékből, amelyeket a galamb a kifejlődési ciklus előtt felvesz, pete nem tud kifejlődni. A hosszabb ideje tartó fertőzöttség esetén madarainknál a repülési kedv csökken, a galambok lefogynak, rosszul vedlenek, hasmenéses tünetek tapasztalhatók.
A hajszálférgek, (a fejüket a bélfalba fúrják) a bélfalban élnek, de nagyobb a kártételük, mint az orsóféregnek. A fonalféreg petéinek is a külvilágon kell lenniük, hasonlóan, mint az előzőekben leírtaknál. Mivel a bélfalba fúrják be magukat, ezért néha véres bélsár figyelhető meg. A kártételükben a hosszabb idejű fertőzés esetén vérszegénység is tapasztalható.
A szalagférgek között ismerünk kis és nagy szalagférget. Galambjainkban ritkán fordul elő, állományainkban nem igazán jellemző. A szalagféreg fertőzés csak köztigazda felvétele esetén jelenhet meg állományunkban (pl fertőzött csiga felszedése). Igazából kijáró galamboknál jelenhet meg.
A galandférgek hasonló körülményekkel fertőzhetnek, galamboknál kevésbé jelentenek veszélyt.
A bélférgekkel történt fertőzés esetén a beteg galamb kedvetlen, étvágytalan. Tollazata borzolt, hasmenés figyelhető meg és folyamatosan soványodik. A soványság „senyvességig” fokozódhat, a fertőzött egyed mellcsontjáról az izom szinte eltűnik. A petéknek a külvilágon töltött egy-két hét alatt a meleg nedves környezet az ideális. Száraz kerülve nem pusztulnak el, mivel vastag burkuknak köszönhetően akár évekig fertőzőképesek maradnak, várva azt a pillanatot, mikor újra támadásba lendülhetnek. Látható, hogy a dúc fertőtlenítésével, száraz környezet biztosításával csökkenthetjük a veszélyt. Akadályozzuk meg, hogy a takarmányt, valamint az ásványi anyagokat madaraink székletükkel ne tudják beszennyezni. A takarításnál, fertőtlenítésnél lehetőség szerint használjuk lángot, de alkalmazásánál a fokozottan tartsuk be a tűzvédelmi és balesetvédelmi előírásokat!
A galambjaink szervezetében a külső élősködőknél már említett ivermectin tartalmú készítmények hatásosnak bizonyulnak (galandféreg esetén kivéve). Látható, hogy ha a galambász a madarak kezelését ivermectinnel végezte, akkor a karosszékben valóban nyugodtabban üldögélhet, s gyönyörködhet madaraiban.
A tapasztalt galambász viszont tudja, hogy hasmenéses tüneteket nem csak a bélférgek okozhatnak. Hasmenés (véres hasmenés) általában a kokcidiózis okozta bélgyulladás jellemző tünete. (Fontos megjegyezni, hogy végeztessünk parazitológiai vizsgálatot, mielőtt bárminemű kezelést elkezdenénk. Természetesen ajánlott a betegségek megjelenése esetén is az állatorvos véleményét kikérni, mit, hogyan adjunk madarainknak.)
Ennek a betegségnek a kialakulásáért egysejtű paraziták (Eimeria columbanum, Eimeria labbeanna), coccidiumok a felelősek. Az ürülékkel kikerült oociszták a kokcidiózis hordozói, melyet vastag burok vesz körül. Az oociszták a friss ürülékben nem okoznak fertőzést. A fertőzőképességhez levegőre, nedvességre és magas hőmérsékletre van szükség (lásd mint bélférgek).
A galamb szervezetében a kokcidiumok folyamatosan jelen vannak, normális esetben a galamb immunrendszere kordában tartja ezeket az élősködőket. Amennyiben a galamb immunrendszere legyengül, vagy valami oknál fogva nagyobb számú élősködő található a madár szervezetében, akkor ez az egyensúly felborul. A galamb tünetei között a leggyakoribb a zöldes-barnává, majd véressé váló bélsár. A madarak takarmányfogyasztása jelentősen csökken, vízfogyasztásuk viszont megnő.
A kokcidiumok a bélfal sejtjeit támadják meg, elszaporodnak benne, s a sejt pusztulása után újabb sejtet vesznek célba. Bélgyulladás tapasztalható, boncoláskor a galamb belein véresen beivódott nyálkahártya figyelhető meg, a belek szinte borvörös színűek lehetnek. A béltartalom jellegzetes szagú lehet, friss hullák esetén az egyes bélszakaszok gázzal való telítettsége figyelhető meg. A gyógykezelésnél kérdezzük meg állatorvosunk, hogy a forgalomban lévő készítmények közül melyiket használjuk. A fertőzés mértékétől függ a kezelés időtartama, mely a 3 naptól akár az 1 hétig is tarthat. A kezelések után ajánlatos probiotikumok alkalmazása, melyek hasznos bélbaktériumokat tartalmaznak.
Hasonlóan a kokcidiózishoz, a trichomonassal a galambászok szinte mindegyike találkozott már. Ez az egysejtű, ostoros, önálló mozgásra képes parazita a torok nyálkahártyáján, az emésztőcsőben, de akár az egész szervezetben is előfordulhat. Fiatal galamboknál a köldök tájékán tapasztalható a fertőzés jelenléte, ami a májba, tüdőbe és a többi belső szervbe is továbbterjedhet. Az előző számban már volt szó a GALAMBDOKTOR rovatban erről a betegségről, ezért most ennek részletesebb tárgyalását mellőzük!
Láthattuk, hogy a külső és belső élősködők nagy része kordában tartható ivermectinnel, de ne várjuk azt, hogy mint egy csodaszer, egyszer használva minden problémánkat megold! A madarakat a tenyésztőnek folyamatosan kontrolálni kell, hiszen minden madár más, immunrendszerük különböző. Szükség esetén alkalmazását meg kell ismételni, melynek gyakorisága a külső hatások függvényében változhat. Egy viszont biztos. Az adott dúcban a körülmények közel azonosak. Ahhoz, hogy a felülfertőzések kockázatát a minimálisra csökkentsük, alaposan takarítsuk a dúcot, ügyeljünk a higéniára!
A cikk megírásában nagy segítségemre volt Oláh László mezőfalvi mondén tenyésztő barátom és Dr.Talabér Zsolt kecskeméti állatorvos. A nemrégiben megjelent Galambok gazdaságos gyógykezelése c. könyvből sok hasznos információt kaphatnak a galambok betegségeiről, valamint a gyógyításhoz, megelőzéshez szükséges intézkedésekről.
Kezelni csak a leghatékonyabb szerekkel érdemes, időt és pénzt spórolunk meg ezzel!
Jó galambászatot!
Kürtösi Szabolcs
(Megjelent:Galambász magazin)